Új év – új kedvenc

Halihó kedveseim, újra itt vagyok a ceruzák, billentyűzetek harcában. Eltelt több év, az inspirált gondolataimmal együtt. 🙂 Hej, de mennyiszer jöttek fel töredékek, szösszenetek, amiket gyorsan leírtam volna, aztán elmaradt… Ám jött egy új lakótársunk: Beni karácsonyi ajándéka: Hapci höri. Ugye milyen édes pofi? Sokáig találgattuk, mi legyen a neve? A boltos nem tudta megmondani, hogy fiú-e vagy lány, ezért nekem semleges nevek jutottak eszembe, mint a Pufi, Pocak ; Apát ez nem zavarta, simán az Inci Finci nevet választotta és Beni… ő mindennap más névre keresztelte. Végül Hapci lett a kis rágcsáló neve. És a Beni ötlete alapján. Sokat játszom vele (!) ugye nekem nem volt ilyenben részem, gyerekkoromban, ezért a höri ismer engem és bátran belemászik a tenyerembe. Beninél más a helyzet. Tőle menekül… Mindennap felötlött, hogy ma megírom a bejegyzést. Hiszen olyan aranyos. Megérdemli. 🙂 No meg, rátok is gondoltam. Láttam, hogy az írások hiánya ellenére is jártatok errefele. Bevallom, nagyon hiányoztatok. Ezért úgy döntöttem folytatom, ahol anno abbahagytam. Azok a csillogó höri szemek megihlettek 🙂 túlzás nélkül 🙂