Eldöntöttem, hogy segítek Anyának. Lelkiismeretesen. Megfigyelem mit és hogyan tesz, és azonnal besegítek, akkor is ha nem kért meg rá. Például: Anya söpört a konyhában. Én tudtam merre van a szemétlapát, amilyen gyorsan csak bírtam, odatipegtem, kivettem a szemetesvödör mellől és anyához vittem. Nagyon élveztem a meglepett kifejezést az arcán. Máskor ruhateregetésnél segédkezem. Egyenként kirángatom a mosógépből és odaadom Anyának, ő meg kiteregeti. Sőt : én indítom el a mosógép programját. Persze anya teszi az ujjamat az indító gombra. Vagy: ismerem a zoknik helyét a szekrényben. ( hiszem begyakoroltam, hogyan kell kirámolni a szekrényt és végigmasírozni két zoknival (vagy éppen bugyesszel) a házban.) Így ismét megleptem Anyát: Ő összeszedte, rendre, Apa kimosott és megszáradt zokniit, majd egy kupacba gyűjtötte , hogy a helyére tegye őket. De én hamar elkaptam és máris odavittem a szekrénybe és bedobtam a zoknis dobozba. Naagy volt a sikerélményem és dicséretet kaptam, sok puszival. Nagyon jó anyának segíteni! Már tizenhat hónaposan!
Kommentek