Amikor “turdus merula” címmel és nagy lelkesedéssel írtam a rigókról szóló bejegyzéseimet a webnaplómba, soha nem jutott eszembe, hogy a fiam madárvilág rajongó lesz. Többnyire, naponta kiülünk a konyha ablaka elé ( magaslatra, mivel 3. emeleten lakunk) és onnan csodáljuk a gazdag madár állományt: gerlék, vadgalambok, feketerigók, kékcinkék, vörösbegyek, hollók, varjak és szarkáék, akik épp a lakóházunk előtt levő fán építették meg fészküket a múlt héten. Ha a szóban “g” betű van, akkor gn-gn, ha bármilyen állatról, akkor búbúbú. Ez a mi babanyelvünk. A legizgalmasabb azt hiszem, mégis a Margit szigeti madár-oázis volt, ahol közelről láthattuk a gólyákat, pávákat, récéket és a tyúkfarmot. Pontosítva: mindhárman élveztük a látványt: Anya, Apa és Babóca.
Kommentek