amióta babázunk, hűségesen vásároljuk a Babamagazint, és hasonló kiadványokat. Benibaba megszületése után be is küldtük a fényképes gólyahírt és optimistán vártuk a megjelentetését. Aztán eljött február hónapja is, a hirdetésünk csak nem jelent meg…Ekkor egy újabb emlékeztetőt írtunk és tovább vártunk, majd júliusban újabb fotókkal beneveztünk a versenyre is. Továbbra is semmi, illetve a szép színes magazint júniustól errefele nem vásároltuk meg, olyan gondolatok is röppentek fel, hogy lehet már olvasható a gólyahírünk , és mi lemaradtunk… Majd szeptember 30-án, amikor Benibaba már tíz hónapos volt és elvittem a “mozogjunk angolul” Fairy GYm órára, hazafele jövet a 6-os Hév végállomásánál megvásároltam, az utolsó darab Babamagazint, ezúttal jattot is hagytam a miniszoknyás újságárusnak, mert gyakran vásároltam tőle sajtó-terméket és létrával kellett felmásznia a bódé legmagasabb szintjéig, láthatóan nem volt kedvére való az akció, de nem hinném , hogy a miniszoknyát szégyellte… felültünk a várakozó Hév szerelvényre és történetesen hátulról nyitom ki a magazint, a gólyahíres oldalaknál.. tekintetemmel végigpásztáztam az ÁBC sorrendben közölt babócák fotóit éééés: Benibaba békésen alvó képe ott tündökölt az R betűnél! Nagy öröm volt számunkra majd megvitattuk a Benipapával, vajon milyen kritérium alapján közli a gólyahíreket a szerkesztőség? Egy okot talán biztosra vehetünk: az előfizetők előnyben részesülnek…
Kommentek