amikor a fiam üzen

No, nem a házidokinál. Hapci hörinek duzzanat keletkezett a jobb szeme fölött és annyira kifejlődött, hogy már váladékozni kezdett. Első segélyként eszembe jutott, hogy Benitől maradtak szemcseppek és abból használtam egy keveset. Olyan aranyosan tűrte, hogy rácseppentsem a szemére, majd gyorsan lenyalta. Ám nagy meglepetésemre: hatott! A váladék eltűnt és a dudor kisebb lett szemmel… Tovább »

Halihó kedveseim, újra itt vagyok a ceruzák, billentyűzetek harcában. Eltelt több év, az inspirált gondolataimmal együtt. 🙂 Hej, de mennyiszer jöttek fel töredékek, szösszenetek, amiket gyorsan leírtam volna, aztán elmaradt… Ám jött egy új lakótársunk: Beni karácsonyi ajándéka: Hapci höri. Ugye milyen édes pofi? Sokáig találgattuk, mi legyen a neve? A boltos nem tudta megmondani,… Tovább »

Az a nap, amikor Benibaba betöltötte a 22 hónapos életkorát 🙂 Igazi bulis nap volt, mivel Apa és Anya elvitte Tarpára, a Szilva-napok fesztiválra. Körhinta is volt, nem is akármilyen, sehol máshol nem láttunk olyat: a hinta ülések valójában hatalmas, fonott kosarak voltak, színes, szőttes szőnyegekkel bélelve, kötelekkel egy favázra erősítve. Kipróbálhattuk volna, mert a… Tovább »

Okés, ez a 29-e hagyománnyá válik, ami a babás bejegyzéseimet illeti. Ma húszhónaposok lettünk, és szeptembertől felvettek a bölcsibe. ( Ennek tiszteletére, Anya újra megszínezte a haját, a fogadás ideje lejárt!)  Anya viszont jobban izgul, mint bárki más. Benibaba többnyire csak velünk van, sőt 99%-ban csak Apa & Anya. Újabban, hétfői reggeleken nagyon megsiratjuk, amikor… Tovább »

Őszintén: azon morfondíroztam, hogy szinte stresszelve kezdtem érezni magam, mert Benibaba nem akarja még formálni a szavakat. Ha jól átgondolom, ez amiatt van, hogy mások elvárásai nyomás alá helyeznek. Mert, úgy-e már tizenkilenc hónapos (éppen ma) és más babócák, főleg a kislányok, már érthető szavakat is mondanak, nemcsak gagyognak. Mi nagyon jól megértjük egymást ezen… Tovább »

Természetesen, az idei évben is készültünk a rendezvénysorozatra, pontosabban a részvételre. Tavaly, szintén a XX. kerületben voltunk, de akkor félévesen és ölben. Nevettünk mivel tetszettek az énekek, mondókák. Most viszont járunk, sőt lassan szaladni is elkezdtünk… Változott a helyszín is, mivel létrejött a kerület első játszóháza. A Kerekítő mondókás foglalkozás számunkra, megfelelő időben volt és… Tovább »

Eldöntöttem, hogy segítek Anyának. Lelkiismeretesen. Megfigyelem mit és hogyan tesz, és azonnal besegítek, akkor is ha nem kért meg rá. Például: Anya söpört a konyhában. Én tudtam merre van a szemétlapát, amilyen gyorsan csak bírtam, odatipegtem, kivettem  a szemetesvödör mellől és anyához vittem. Nagyon élveztem a meglepett kifejezést az arcán. Máskor ruhateregetésnél segédkezem. Egyenként kirángatom… Tovább »

Amikor “turdus merula” címmel és nagy lelkesedéssel írtam a rigókról szóló bejegyzéseimet a webnaplómba, soha nem jutott eszembe,  hogy a fiam madárvilág rajongó lesz. Többnyire, naponta kiülünk a konyha ablaka elé ( magaslatra, mivel  3. emeleten lakunk) és onnan csodáljuk a gazdag madár állományt: gerlék, vadgalambok, feketerigók, kékcinkék, vörösbegyek, hollók, varjak és szarkáék, akik épp a lakóházunk… Tovább »

ez a nap egyedi,  csak minden negyedik évben találkozhatunk vele: és Benibaba ma tölti a 15 hónapot! nagy nap, már csak azért is, mert épp ma elindult segítség nélkül! Igaz még bizonytalanul lépked, de nagyon örült Anya is Apa is! és ezt hivatott megelőzni az ajtórács felszerelése is. Csakhogy Benibaba lelkiismeretesen utánozza Anyát és Apát:… Tovább »

nagyon tetszik nekünk a piros traktor, amit még négy hónapos korunkban kaptunk ajándékba. Húzóerős kerekei vannak, így magától is gördül, ha meghajtjuk. a tegnap, miközben szokásos szoba-konyha-fürdőszoba mászó túra zajlott, Benibaba a traktorral is játszott az előszobában, miközben anya a szobában olvasta a leveleit 😀 természetesen passzívan figyeltem mi zajlik odakint és egyszer csak hallottam,… Tovább »